Na kicsit túl korán keltem fel, úgyhogy írok egy-két tapasztalatot a londoni létről:

- az emberek rohannak, de nagyon. Azt hittem Budapest egy sűrgősforgós hely, de hát lófasz ehhez képest. A mozgólépcsőn jobb oldalt kell állni, mert bal oldalt szaladnak fel az emberek mint a marhák.

- sokan vannak, de nagyon. Ez leginkább akkor mutatkozik meg, ha reggel 8 és 9:30 között fel akarsz szállni egy belváros felé tartó metrószerelvényre. Általában kell várnom kettőt hármat mire felférek. Mondjuk akkor általában le is tudok ülni, de ez kizárólag az én ügyességemnek köszönhető. Még jó, hogy kötetlen a munkaidőm, különben nekem is préselődnöm kéne, és azt nem biztos, hogy túlélném.

- a közlekedési rendszerrel mindazonáltal elégedett vagyok. Annak ellenére, hogy többszáz busz, és tucatnyi metró van, ha tudsz olvasni viszonylag könnyű eljutni bárhova. Nagyon okos kis táblák vannak minden megállóban tele hasznos információval. Jópár helyre elkolbászoltam albérletet nézni, és egyszer sem tévedtem el. Ugye érzitek ennek a súlyát? Ja és az emeletes busz ufózsír.

- az árak. Hát, Finnországban kitaláltam, hogy ha 1eurót egy százasnak számolok, akkor kb. olyanok az árak mint otthon. Na ez itt is érvényes, csak itt ugye font van ami kb. 400 ft. Szóval olyan 2-3-4szeres árak vannak, cikkfajtától függően. Nem is értem miért hiszik azt az emberek, h megéri ide kijönni. Ne gyertek, nem éri meg.

- az emberek. Na ez viszont kúl. Annyi színárnyalat van itt, hogy csak még. És olyan arcszerkezetek, phú. És hát rohannak, rohannak, de legalább nem ül az arcukon az a végtelen világfájdalom, ami Budapesten pl. az emberek 99%-ának. Egyszerűen csak úgy érzik, hogy a világ fennmaradásának alapvető feltétele, hogy ők minél gyorsabban eljussanak az elképzelt célállomásukig.

Na ennyi. Ma kényszer hatására cselekedve nadrágot és cipőt kell vásárolnom, és az eső is esik :(  

Boldog Szülinapot Szoldzsi!