Húristen, itt vagyok egy egész éve. És 17 napja. 17 napja tervezem, hogy összefoglalom ezt az évet végre, de reménytelen vállalkozásnak tűnik. Annyi minden történt, és mégis oly kevés. Na jó lássuk csak a tényeket:

•  : laktam 4 helyen:
  - Greenwhichben, hanyukámmal és Norbival, itt
  - Hendonban, az inszomniás zongorista kövér futónőnél, itt
  - Kensal Greenben, az örökké gyászoló és boldogtalan Szilvivel, majd később Bishoppal osztozva a szobán próbára téve jó viszonyunkat, itt
  - Végül révbe érve, össze Bishoppal és Andyvel, addigra már volttá lett kollegámmal, ide
  
• : volt/van 2.5 munkahelyem:
  - Generius Ltd., ebből lett távozásom előtt egy hónappal
  - Xgames Ltd., (innen a másfél)
  - Orbis Ltd., ez a jelenlegi, ki tudja meddig még
• : Híztam 8 kilót
• : Fogytam 3 kilót
• : Spóroltam némi pénzt
• : Megtanultam alapfokon angolul
• : Megismertem sok kedves embert, mindenféle színűeket, a világ legkülönbözőbb pontjairól, akik megmutatták, hogy azt a kevés dolgot is amit még magától értetődőnek és axiomatikusnak veszek lehet másképp godnolni/csinálni. Hogy ez jó-e vagy sem nem tudom, de egyértelműen ez az út amin megyek már régóta, és ezen egyértelmű előrelépést jelent.

Ami kimaradt:

• : Első helyre talán a szexuális frusztrációt tenném: azt hittem, hogy majd jól kipróbálom mindenféle nemzetiséggel, hát ebből persze semmi nem lett, úgy látszik nem ez a sorsom. Kár :) Azért még míg kint vagyok próbálkozom.
  
• : Londonnak csak felszínét érintettem, persze elmentem a kötelező helyekre, meg egy-két érdekesébb szcénát is sikerült meglesnem (Torture Garden pl. :D), de az időm nagyrészét otthon vagy a munkahelyen töltöttem. Ezzel persze minden rendes dolgozó ember így van, hisz ki az istennek van kedve mászkálni 8 óra meló után a zsúfolt belvárosban. De attól még nem jól van így.
• : Ami még nagyon hiányzott az egy év alatt az elengedett szórakozás illetve nevetés volt. Hogy miért nem sikerült ilyen szituációt elérni nem tudom, filóztam már ezen egy másik postban, mindenesetre mivel mikor hazalátogattam ez a probléma mindig megszűnt átmenetileg, hajlok rá hogy a város atmoszféráját okoljam. Sokan panaszkodnak erre egyébként, hogy itt valahogy nem úgy működnek az emberi kapcsolatok mint máshol, nagyon nehéz elérni a közelség érzést, hisz a levegőt a pénz, stressz hatja át. Aztán persze az is lehet, hogy a hazájától távol szakadt ember alapvető érzése ez, mindegy hova megy. Finnországban is éreztem hasonlót, pedig ott aztán nem szenvedtem hiányt társasági életben. Mindazonáltal itt Londoban ez a gyökértelenség/otthontalanság/egyedüllét egy nagyon erős alapérzés.

Végeredményben nem olyan vészes. Ennél sokkal rosszabb évem is lehetett volna :D