[2004 Nyara]

Na megin’ itt ez a kibaszott kurva depi. Ez a nyari depi egeszen mas mint a teli. A teli alattomosan fejti ki hatasat, ranyomja belyeget a nap minden percere, de nehez raismerni, alcazza magat. A nyari viszont intenziv hullamokban erkezik, mindent elborit, a ketseg arnyekat sem hagyja jelenlete felol.

S nekem most affele konnyu nyari depim van.

Mindent ellep a hiabavalosag levakarhatatlan sara, szomorusag arad a vidam napsutotte kep minden reszletebol. De miert? Fel nem foghatom ennek a szomorusagnak az okat. A tavaszi iszony okat ertem, hisz elborzaszto, ahogy a halott anyag ujraeled, s a regi mintha sosem letezett volna atadja helyet az ujnak. Ez sokkal szomorubb mint maga az elmulas. De a nyar? Ott mar nem is emlekszunk erre a brutalis megujulasra. Valahol melyebben sejtem a nyaridepi okat. De megis hol?