[2003]
Reggeli béke egy végtelennek tűnő bizonytalan időszak múltán. Kissé megfáradt és kiégett háttérérzet, a távolban mégis fel-felcsendül a megnyugvás csöndes hangja, az agyonhajszolt idegszálak reményteli suttogása, hogy talán végre, végre számíthatnak legalább ideig-óráig csöppnyi átlátható érzelmi-gondolati összképre, míg újra el nem kell merülniük az értelmileg fel nem fogható kaotikus masszában melyet a pórul járt élet szóba próbálunk reménytelenül besűríteni.
Most csalókán tisztán rajzolódik ki lelki szemeim előtt az emberi sorsokat összekötő és formáló apró szálak milliói által alkotott határtalan rendszer, már-már érteni vélem az okokat és okozatokat, csak egy bátortalan gondolatkezdemény pislákolása jelzi, hogy vigyázzak bízni a felfedezés igazságtartalmában, hisz csekély számú tényező alig észrevehetően apró változtatásával borul az egész kártyavár.
Férfiúi hiúság… hogy is hihettem, hogy mentes vagyok tőle. Jóég tudja.
Az átélés gyilkosa a megértés, segítője az érzelem. Az érzelem rendszerint fájdalomba torkollik. A fájdalom végső formája a közöny. A közönyből való szabadulás egyetlen útja az átélés.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
nyunyika 2009.11.07. 20:09:36
mikl 2009.11.08. 12:21:15
nyunyika 2009.11.10. 11:20:04
hanyagság 2009.11.26. 11:54:49
ÍRJ!