Azt hittem nincs még egy olyan ostoba nép a világon mint a francia, aholis a köszönés velejárója, hogy érdeklődést színlelsz a másik hogyléte iránt, amire a másik ha nem valami barbár keleteurópai akkor kizárólag azt felelheti, hogy jól van, és természetesen visszaszínleli az érdeklődést a te hogyléted iránt. Jó ez a franciáknál nem pont így megy, mer' azok csak száváznak, de az nagyjából ugyanezt a funkciót hivatott betölteni.

Na hát szomorúan jelentem, hogy nem a franciák az egyedüliek a világon ezzel a baromsággal. Az angolok ezt így csinálják:

- Good morning Ann!
- Ah good morning Attila. How are you?
- Thanks I'm fine. How are you? (ha nem teszem fel én is a kérdést, az nagyfokú udvariatlanságnak számít).
- Not too bad thanks.

Ennél tulajdonképpen még jobb is a francia változat, hisz ott a szává ezt a két sort egy füst alatt lerendezi. Szóval megállapíthatom, hogy az angolok még a franciáknál is hülyébbek. Hehe, nem, szerencsére ez nem igaz. Nálam a franciák még mindig vezetnek az ostobasági versenyben.

Anyám nagyon kész van ettől, mindig kisebb idegrohamot okoz neki ha valaki háárjúzik. Márpedig mindenki háárjúzik, nemcsak az angolok. Én magam elég szórakoztatónak találom egyelőre a dolgot, ezért általában ha megkérdezik, hogy I am, akkor elkezdek nevetni. Ezen pedig túlnyomórészt meglepődnek.