Sor került a második célzott városnézésre, ezúttal egyedül.

Képek. Mellesleg megjegyezném, hogy a képek mellé magyarázatokat is mellékeltem, melyek a képek fölött láthatók, és vagy az adott kép mélységeit tárják fel, vagy nagyon viccesek, esetleg a kettő egyszerre, úgyhogy érdemes azzal együtt élvezni a hatást.

Voltam a ...

Waterloo, Eurocity vonatállomáson: itt dolgozik anyuci, láttam is ahogy üldögél, éppen csomagokat vizsgálgatott a röntgennél, de azt hiszem meglátott, viszont nem integetett, gondolom nem szabad neki vagy mi. Itt nem mertem fotózni, mert még rámugrott volna pár disznósági őr.

Sohoban: ez király kis helynek tűnik, bár anyuci azt mondta ne menjek oda sötétedés után, úgyhogy csak világosban mertem megnézni, így is több buzit láttam mint eddigi életem során összesen, és egy csomó lánynak bejöhettem, mert invitáltak szexuális aktusra, de én nemet mondtam mindnek. Gondolom este kicsit másképp fest a táj, de még így is izgis volt, meg olyan élettel teli.

China Townban: itt főleg táplálkozni lehet, meg különböző idegen bolygókról származó pszeudo-intelligens létformákat látni megnyúvasztva (lsd. a képen).  Nem voltam kínában szal nem tudom hogy ott ilyenek-e az utcák, de lehet. Mindenesetre jópofa, meg tényleg lehet olcsón zabálni jót, már ha valaki szereti a kínait.

Buckingham Palace körül: hát Árpi el kell hogy szomorítsalak, de tartok tőle, hogy precízen kidolgozott terved arról, hogy sült krumplit dugsz az őrök orrába nem kivitelezhető, mert csak olyan 30méterről lehet őket nézni egy rácson át. Legalábbis vasárnap 5 körül ez volt a helyzet, lehet, hogy van mikor nyitva van, majd a kedvedért megérdeklődöm, és ha lehet, akkor ha jössz veszek sült krumplit, hogy minden készen álljon a performanszhoz. Amúgy az épületben semmi extra nincs, ha a szerzámosházat építő csapat egybemaradt volna, szerintem különbbet is felhúztunk volna. Nem is csináltam róla képet. Na jó jó a fényképezőgép is kifingott addigra.

a Parkban a palota körül: ez nagyon hangulatos kis hely, lehet itt romantikázni meg minden, meg mókusok is vannak.

No ennyi, elég is volt mára.

"Várost nézni csak kis adagokban szabad, különben behánysz tőle."
A., Miklósi: bölcsességek 

Na kicsit túl korán keltem fel, úgyhogy írok egy-két tapasztalatot a londoni létről:

- az emberek rohannak, de nagyon. Azt hittem Budapest egy sűrgősforgós hely, de hát lófasz ehhez képest. A mozgólépcsőn jobb oldalt kell állni, mert bal oldalt szaladnak fel az emberek mint a marhák.

- sokan vannak, de nagyon. Ez leginkább akkor mutatkozik meg, ha reggel 8 és 9:30 között fel akarsz szállni egy belváros felé tartó metrószerelvényre. Általában kell várnom kettőt hármat mire felférek. Mondjuk akkor általában le is tudok ülni, de ez kizárólag az én ügyességemnek köszönhető. Még jó, hogy kötetlen a munkaidőm, különben nekem is préselődnöm kéne, és azt nem biztos, hogy túlélném.

- a közlekedési rendszerrel mindazonáltal elégedett vagyok. Annak ellenére, hogy többszáz busz, és tucatnyi metró van, ha tudsz olvasni viszonylag könnyű eljutni bárhova. Nagyon okos kis táblák vannak minden megállóban tele hasznos információval. Jópár helyre elkolbászoltam albérletet nézni, és egyszer sem tévedtem el. Ugye érzitek ennek a súlyát? Ja és az emeletes busz ufózsír.

- az árak. Hát, Finnországban kitaláltam, hogy ha 1eurót egy százasnak számolok, akkor kb. olyanok az árak mint otthon. Na ez itt is érvényes, csak itt ugye font van ami kb. 400 ft. Szóval olyan 2-3-4szeres árak vannak, cikkfajtától függően. Nem is értem miért hiszik azt az emberek, h megéri ide kijönni. Ne gyertek, nem éri meg.

- az emberek. Na ez viszont kúl. Annyi színárnyalat van itt, hogy csak még. És olyan arcszerkezetek, phú. És hát rohannak, rohannak, de legalább nem ül az arcukon az a végtelen világfájdalom, ami Budapesten pl. az emberek 99%-ának. Egyszerűen csak úgy érzik, hogy a világ fennmaradásának alapvető feltétele, hogy ők minél gyorsabban eljussanak az elképzelt célállomásukig.

Na ennyi. Ma kényszer hatására cselekedve nadrágot és cipőt kell vásárolnom, és az eső is esik :(  

Boldog Szülinapot Szoldzsi!

 

Bázz, elolvadt a hó.

Találtam albérletet. Google Earth-be lehet pötyögni: Snowdon drive 1, London
Azzal szemközti ház, ahova rakja az X-et. Nem is drága, csak 395 font havonta :) Van nagy park ahol lehet ShenDaozni, úgyhogy nem maradok le. Meg teniszezni is lehet. És persze megmondtam, hogy csak akkor írok alá bármit, ha jöhetnek a barátaim látogatni :) Szóval jöhettek, ju ár mór den velkám (gyk: gyertek vazz). Egyébként egy angol nőé a lakás, vele fogok osztozni, olyan 30 körül van, jófej, sajnos nem egy manöken alkat, de hát nem lehet minden tökéletes :D

Egyébként minden ok, itt bent a hangulat kezd egyre jobb lenni. Már szólunk is egymáshoz, sőt, már a kis indiai beszédét is kezdem érteni, szóval tök jó. Mindenki nagyon aranyos, és mióta van fülhallgatóm, az sem zavar ha a lengyelek elkezdenek gagyarászni :) Felfedeztem a felső szinten lévő konyhában rejlő lehetőségeket, oda megyek fel kávét meg cukrot lopni, de persze akkor már lopok mindenkinek, nem csak magamnak. Nem valami bátor tett, ugyanis az a konyha is a céghez tartozik, azért én mégis büszke vagyok rá.

Aki szeretne valami egész halvány fogalmat kapni róla hogy mi a túrót is csinálok én itt, az látogasson el ide, regisztráljon, és játszon. Ő, izé, sajnos azt hiszem jövő héttől már élesbe megy a játék, szóval kell hozzá kredit kártya meg ilyenek, de azt hiszem ez igazán nem nagy ár azért, hogy megtudjátok mit is dolgozom. Aztán meg lehet, hogy nyertek is :D Egyébként meg nem tudom pontosan, hogy mit fogok dolgozni, de jövő héten minden kiderül.

 

 

Bázz, leesett a hó. Sokmindenere számítottam, de erre nem. Az egész
pudvás város lebénult, gondolom más sem számított ilyesmire.

Egyébként albérleteket nézegetek. Még nem szerettem bele egyikbe
sem, de hónap végéig van időm. Egy szobácskát havi 150 ezerből
már lehet is bérelni, nem is olyan vészes igaz?

Aszonta  a főnök, hogy jövő héten majd meglátjuk, hogy válok be
éles szituációba. Elég fenyegetően hangzik. Eddig ugyanis csak
annyi volt a dolgom, hogy a jelenlegi rendszert nézegessem, és próbáljam
megérteni. Hát, ha nem válok be, majd jól hazaszaladok :D

Na végre sor került egy kis városnézésre is.

íme:
petra.hos.u-szeged.hu/~amikl/london/20070203/


London szép. Londonban zsúfolt. London nagy.
Ennyit tudok elmondani,
kérem kapcsolja ki.

Tehát másnap (kedden) el is kezdtem dolgozni. A munkáról annyit, hogy online szerencsejátékokat szolgáltat a cég különböző szerencsejátékkal foglalkozó cégeknek. Nekem ennek a technikai/programozási hátterében kell részt vennem. Elég összetett feladat, sok újdonságot kell megtanulnom, de ennek kifejezetten örülök.
A munkatársak: 1 angol, 2 lengyel, 1 srí lankai, 1 portugál, 1 nigériai, 1 indiai. Mind férfi. A főnököm magyar, mint az már (remélem) kiderült, de mindig angolul beszélünk.

Rögtön az első nap elkezdődött egy tréning, ahol egy srác felvázolta a jelenlegi rendszer működését, szerkezetét, stb. Majd' 4 óráig beszélt, el nem tudom képzelni, hogy bírta. Én elég nehezen. Ez a tréning csütörtökig tartott. Nem mondanám, hogy sikerült képbe kerülni ennyi idő alatt, de azért nagyjából kezd tisztulni a kép.

Az egész hét elég kaotikusan zajlott, egyszerre intéztem az adminisztratív dolgokat, dolgoztam, albérletet kerestem, stb. Mire esténként hazaértem olyan fáradt voltam, hogy az ágyig is alig bírtam elmászni. Úgyhogy a városból még nemigen láttam semmit. Ma megyünk el anyámmal nézelődni, reggeli után, úgyhogy mára ennyi :)

2b continued...

Na ez a köret volt, most jöjjön a lényeg.

Szörnyen bánt, hogy úgy mentem el, hogy sok embertől el sem búcsúztam. Nem így terveztem. Gondoltam, hogy körbetelefonálok mindenkit, de aztán arra jutottam, hogy ennek nem sok értelme lenne, túl személytelen, stb. Inkább úgy döntöttem, hogy amint lehetőségem nyílik rá, fogom magam és hazarepülök, és mindenkitől tisztességesen elbúcsúzom :) Ez valószínűleg februárban nem lesz kivitelezhető, mert szegény vagyok mint a templom egere (a nagy nehezen megspórolt pénzem nagyon hamar elolvadt az 50 ezer forintos bérlet és hasonlók után, ozt még albérletem sincs meg semmi), viszont márciusban egészen biztosan.

Ja tényleg van feb 10-re egy csakoda jegyem Londonba, ha valaki meg szeretne látogatni szívesen átíratom a saját költségemen a nevére, neki már csak a visszaútról kell gondoskodnia. Hm? :)

Az előző post már kezdett regényformát önteni ezért inkább erőszakosan félbeszakítottam, hogy legalább a látszatát tartsuk meg annak, hogy itten blogírás folyik.

Szóval.

Jan 29., hétfő:  Reggeli után bementem a munkahelyre. Mivel a munkahely Wembleyben (ÉNy London) van, a lakás pedig Greenwichbe  (DK london), az út kb. 1,5 órát vesz igénybe, melynek felét mocskos módon zsúfolt metrón kell megtenni. A másik felét viszont emeletes buszokkal, ami ufózsír :)
Kb. fél 12-re beértem, gyorsan a főnök úr elébe vezettek, és megkezdődött az interjú. Először egy 60 kérdésből álló tesztet kellett kitölteni, ami a Java programozási nyelvben való jártasságomat volt hivatott mérni. Nem volt könnyű, de szerintem viszonylag jó eredménnyel sikerült abszolválnom. Ezután egy esettanulmány következett, ahol nekem pillanatok alatt fel kellett volna ismernem egy komplex problémára a legüdvösebb megoldást. Hát erről gyerekek nem sok fogalmam volt, néztem bután, és hebegtem még butábbakat. A végén mondta a főnök, hogy a felvételi procedúra 3 részből áll: 1. szubjektív ítélete (ez 100%), 2. teszt (ezt majd kiértékeli), 3. esettanulmány (hát, ez nem volt teljesen tiszta :)... Délután hív, hogy döntött.
Hát, hazajöttem, egyrészt hogy átöltözzek (buzi öltöny), másrészt úgy éreztem most nemigen tudnék a város szépségeivel foglalkozni. Kicsit ideges voltam vagy mi. Na de a ti idegeiteket nem húzom tovább, kb. 3 óra múltán felhívott, és mondta, hogy ha megfelelnek a megbeszélt feltételek, akkor holnap kezdhetek. Hát mondom jólvan, akkor see you tomorrow. :D
(A feltételek: kötetlen munkaidő, kb. 28 nap szabi, és olyan fizetés amiből 2x annyit tudok havonta félrerakni, mint amennyi az otthoni nettó fizetésem volt).

Úgy érzem némi magyarázattal tartozom. Nem egészen így terveztem a lelépést, de végül ilyen angolosra sikeredett. Többeteknek már elmeséltem, néhányan viszont még nem tudjátok, úgyhogy álljon itt a sztori.

Jan. 22., hétfő: Kaptam egy levelet egy Barry nevezetű ürgétől, aki azt írta, hogy megtalálta az adataimat egy ilyen munkaközvetítő portálon, és van itt egy munka ami valószínűleg passzolna hozzám.

Jan. 23., kedd: Kiderült, hogy tetszenék az ügyfelének, viszont neki rögtön kéne egy ember. Megbeszéltük, hogy nyélbe ütünk egy telefonos interjút. Ezután hallgatás.

Jan. 24., szerda: du. 2 körül jött egy levél, hogy akkor mindjárt felhív az ügyfél, tudnék-e telefonközelbe lenni? Tudnék. 1,5 óra múlva kb. fel is hívott, beszéltünk kb. fél órát. Azt mondta, hogy a CV-m, és a beszélgetés alapján mindenképpen nekem szeretné adni az állást, viszont neki jövő héttől már kéne a teljes csapat. Biztosra viszont nem mondja, hogy felvesz, mert személyes interjú nélkül ez egy kicsit rizikós. Hm. Negyed óra beszélgetés után azt mondta, hogy ok, most már folytathatjuk magyarul is, látja, hogy az angollal nem lesz problémám :D

No. Dilemma. Menjek vagy ne? Mivan ha kimegyek ozt mégse vesz fel? Vesztek egy csomó pénzt (repjegy), diplomám sem lesz még kéznél, meg ráadásul senkitől nem búcsúztam még el... Na de mondom faszom, akimeraznyer meg ilyesmi, kimegyek én azt lesz ami lesz. Új repjegy: MALÉV, 30 rugó. Nem baj, úgysem utaztam még a malévval biztos egészen más mint a fapados.

Jan 25., csütörtök: Na ma vajon mit kezdjek magammal? Melyik dologgal kezdjem a 658 milliárdból? Ok. Először is venni kell egy öltönyt, mert hogy az nincs. Ebben hálistennek segített Zsuzsi (pedig ráadásul még beteg is volt), nélküle valószínűleg ezen a ponton kudarcba is fulladt volna a projekt (köszi Zsuzsi még1x!). Aztán csomagolás, de ebben már van rutinom, kb. 15 kilóba összeraktam mindent ami kell. Jó persze néhány apróság otthon maradt, de hát seráfütty. Este nagy sírás-rívás, nem örül senki, hogy elmegyek, ne menjek, vagy ha ki is megyek, azonnal jöjjek vissza. Hát, ami azt illeti én sem érzem 100%-os bizonyossággal, hogy normális dolgot cselekszem-e.

Jan 26., péntek: Eljött az utazás napja. Reggeli, aztán diótörés, mert anyámék diót követeltek, aztán a pakolás véglegesítése, ilyesmik. Ja és egész nap várakozás az emailre, amiben megerősítik, hogy tényleg menjek interjúra hétfőn. Sokat nyomogattam a getnewmail gombot, nem voltam túl nyugodt na. Aztán megjött, huh, mégse hiába megyek ki. A gép 16:30-kor indul, fél3-ra már kint vagyunk Ritussal, kvzgatunk, beszélgetünk, szomorkodunk. Az öltönyben vagyok, amiben állítólag végtelenül természetellenesen mozgok. Ezt el tudom képzelni. Aztán repülés, 20km magasságban -55 fokban, 800 kmperórás sebességgel. Londonban, Gatwick, nagy buzi reptér, a terminálok közt kis vonat szerű lények közlekednek. Nagy meglepetés, először vagyok inglisszpíking országban, és értem a feliratokat, wow.
Na aztán nagynehezen elvergődtem a London Bridge-ig ahol Norbi várt rám, onnan jegy nélkül elvonatoztunk Greenwichbe (úgy kell ejteni, h grenics, de h mé?) ahol várt rám anyukám finom kajával.

Szombat: megfázás kúrálása. kinemmozdulás.
Vasárnap: elmerészkedtem a munkahelyig, hogy lássam hétfőn hova kell menni interjúra.

Jóéjszakát.