Sokan kérdezték, hogy meddig akarok kint maradni Londonban, és én is sokszor feltettem magamnak ezt a kérdést. De az igazság az, hogy erre nincs határozott és állandó válasz. Például egy szép napsütéses pénteki nap után, amelyiken a fizetésem is megérkezik, a munka is jól megy és jó is csinálni, és munka után még beülünk egy-két sörre is a kollegákkal, és a nepáli gyerek aki tök jó fej 2 sörtől berúgva elmeséli nekem, hogy az a problémája, hogy ő valójában csakis a szőke lányokat szereti, de Indiában ahol dolgozik ezek ritkák mint a fehér elefánt úgy érzem, hogy hova sietnék haza, hisz teljesen jól megy itt a sorom.
Aztán mikor itt ülök egy szombat estén, és azon gondolkodom, hogy de beülnék valakivel vagy valakikkel egy jó kis kocsmába egy baráti beszélgetésre, nem a fociról, nem a pénzről és nem is az időjárásról és rádöbbenek, hogy 10 hónap alatt nem sikerült senkit találnom akivel ezt meg tudnám tenni, akkor kicsit elbizonytalanodom, hogy akarom-e ezt sokáig csinálni. Persze lehet, hogy bennem van a hiba, és rengeteg lehetőség mellett mentem el, hogy ez létrejöhessen, nem tudom. Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok az a könnyen barátkozós típus, de valahogy úgy érzem nem itt van a kutya elesve. Illetve nem csak itt.
A jelentőségteljes pillanatok, hangulatok hiányoznak. Hiába "halad" előre az életem, úgymond, hisz minden sínen van, úgymond, mégis úgy érzem valamit kihagytam, valamit félreértettem, és elvesztek azok az apró kis pillanatok, amikor úgy érzed, hogy ebazmeg, de kurvára rendben van minden. Nem az extasy élményről beszélek (azt itt is meg lehet kapni bőséggel), hanem arról amikor leülsz egy kedves barátoddal egy szép éjszakán a balatonpartra, kibontotok egy üveg bort, és olyan dolgokról beszélgettek, amik tényleg fontosak mindkettőtök számára, és nem azon gondolkodsz, hogy mikor szakad már vége enne a kínos párbeszédnek. És akkor úgy érzed, hogy igen, minden rendben. Vagy például mikor a kedves barátaid előadják a Daddy Coolt, csak hogy örömet okozzanak neked röpke hazalátogatásod során. Talán az a "probléma", hogy akiket otthon hagytam kicsit túl magasra rakták fel a mércét, és nem látok rá reális esélyt, hogy itt találjak olya(noka)t, aki(k) ezt így pótolni tudnák. És akkor elgondolkodom, hogy tulajdonképpen mit is keresek én itt? Persze csak így ezeken a szombat estéken.

Sziasztok, nem hihihi!

Ne haragudjatok, hogy nem írunk, de Attika itt szenved, próbálunk neki segíteni kicsit, hogy jobb kedve legyen. Elkapott valami bacit, és most nagyon csikar neki a hasa.
De jól vagyunk egyébként ne aggódjak, minden rendben van, sajnos még nem jutottunk el rendes városnézésre, reméljük jövő hétvégén sikerülni fog, ha Attika addigra rendbe jön. Reméljük.

Na megyünk is vissza ápolgatni,
Sziasztok!

Ez most én, nem túl vidáman.

Valamelyik jóakaróm úgy döntött, hogy már túl sok email gyűlt össze a postafiókomban, ezért vidáman megváltoztatta a jelszavamat. Én nem értvén miért nem tudok belépni rányomtam az elfelejtettem a jelszavamra (pedig nyilván nem), ami mosolyogva közölte, hogy resetelte a jelszót, és elküldte az alternatív email címemre. Ami már jópár hónapja nem él. 5 nap múlva lehetőségem lesz megválaszolni a saját magamnak feltett titkos kérdést, ami nyilvánvalóan valami egetverő nagy baromság még annál is hülyébb válasszal, esélytelen hogy kitaláljam.
Szóval elveszett 1 évre visszamenőleg a teljes levelezésem. Aztán ez a kedves valaki az eBay jelszavamat is megváltoztatta,csak reménykedni tudok, hogy nem vásárolt össze a nevemben minden szart.

Hogy tovább fokozódjék a derültség, a régi laptopom vinyója (amit külsőként használtam) is meghalt, rajta minden dokumentummal, amit persze szintén lusta voltam átmásolni az új laptopra.

Egyszóval megvolt a tavaszi nagytakarítás, lehet megint új életet kezdeni, hurrá. Csak már kicsit elegem van az új életek kezdéséből.

Az új címem attila.miklosi@gmail.com

Hát szijjjasztok!!!

Kialudtuk magunkat végre, úgyhogy most már talán lesz erőnk megírni a beszámolót a bristoli útról. Bár tegnap ugyancsak elszaladt velünk kicsit a ló, vagy hajnali háromig mulattunk.

Szóval szerdán beugrottunk a dolgozóba egy-két órácskára, de igazán nem volt megterhelő, alig merültünk álomba a monitor tövében Attika már keltett is minket, hogy menni kell.


Bepattantunk hát a tocsiba, és nekivágtunk az útnak. Megpróbáltunk mi vezetni, de áthidalhatatlan akadályokba ütköztünk: mint látjátok tudjuk forgatni a kormányt, de nem tudunk gázt adni, fékezni és sebességet váltani. Még három ördögre lenne szükség ahhoz, hogy minden feladatot el tudjunk látni. Ja igen, és még egyre aki az utat nézi. Nehéz az ördög-élet.  Na mindegy, végsősoron az Andy sem vezetett rosszul.

Hét körül érkeztünk meg Bristolba, Andy barátjához, Andrewhoz (tényleg). Kicsit beszélgettek a fiúk, aztán nekivágtunk beteljesíteni utunk eredeti célját, elindultunk az All Flaws koncertre.  Ez egy két személyes banda, Andy ismerősei. Elég jó kis zenét csináltak, csak sajnos rövid volt nagyon, és az utolsó előtti számnál elszakadt az egyik húr a gitáron. Hihihi.
Az All Flaws után játszott még két zenekar, egy elég fosos, és egy elég jócska. A koncertek után a bristoliak úgy érezték, hogy meg kell mutatni a "londoniaknak" hogy milyen is a bristoli éjszaka, úgyhogy körbejártuk a jobb-rosszabb bárokat illetve kocsmákat. Erre sajnos már nem nagyon emlékszünk, mert mi elszunyókáltunk, Attika majd elmeséli talán.



Reggel ötkor ébredtünk. Nem jószántunkból, hanem az egyik házigazda nyilvánította ki hangosan nemtetszését egy másik házigazdával szemben, aki mellesleg a szobájában aludt, tehát nem hallotta. Mi nem értettük mert angolul beszélt, de Attika elmondta, hogy az volt a baja, hogy megettük a kenyerét, amit ebédre szánt. Azaz persze nem _mi_, hiszen az ördögök nem esznek kenyeret, de a fijúk. Hát, fene tudja, valószínűleg csak túl korán volt még, és nem volt jó kedvében.

Aztán még alukáltunk pár órát, és elmentünk várostnézni. Mi már értjük miért szereti Attika ezt a várost. Nagyon jó hangulata van, és az idő is szép volt. Erről viszont már nem mesélünk, mert fárasztó a billenytűk közt szaladgálni, csak képezünk.

Szelasztok!

Hát sziasztok hihihiiii!

Túl vagyunk az első londoni napon, nagyon jó volt, csak elég fárasztó, reggel 8-kor keltünk és most már majdnem éjfél van, úgyhogy hamarosan nyugovóra leszünk kénytelenek térni. De nem akarjuk már az első nap megszegni ígéretünket, ezért hatalmas fáradságunk ellenére is leírjuk a nap eseményeit. Az egyikünk legalábbis csak képes lesz fentmaradni...

Hát szóval első utunk Attika munkahelyére vezetett. Igen, Attika, nem hatita, mert azt mondta, hogy a hatita nagyon gyerekes, úgyhogy ezen a hivatalos fórumon legyünk szívesek a komoly és méltóságteljes Attikát használni. Na hát szóval itt vagyunk mi, ahogy a hasunkat süttetve lessük miképp dolgozik megszállottként Attika:

Bizony jól látjátok virágja is van neki, bár szerintünk már nem él. És persze kupi van az asztalán. Jó kis munkahelye van egyébként, csomó számítógéppel, és mindegyik számítógéphez két monitor van, tök jó. És néha egy számítógép aminél nem ül senki elkezd magában beszélni valószínűleg angolul mert mi nem értünk belőle semmit. Attika azt mondja, hogy valami autóbild, hát biztos, bár olyan autót mi nem ismerünk. És az a legviccesebb, hogy mindenkinek a monitorán játékok mennek, legalábbis az egyiken, a másikon általában valami furcsa szöveg van. Egyébként Attika egész nap úgy tűnt mintha dolgozott volna, bár 3 órán keresztül Párizs metrótérképét nézte, ezt nem egészen értettük, hogy milyen játékhoz kellhet, de nem világosított fel minket.

Szóval ilyen a munkahely, még egy érdekeset láttunk az ablakból, egy baglyot, akit le is fényképeztünk, annyira furcsáltuk:

Rögtön meg akartuk enni, de azt mondta Attika, hogy nem ízlene mert gumiból van... ?!... Szép a kilátás szerintünk, nem értjük Attika miért panaszkodik, tök jó csövek kanyarognak mindenfelé, és középen van ez a bagoly, hihi.

Szóval henyéltünk egész nap, csak ebédelni mentünk ki, de aztán végülis amit vettünk azt is itt ettük meg, valami nagyon furcsa, nagyon csípős ételt. És, még kimondani is alig merjük: vegetáriánusat!!! El tudjátok képzelni, hogy ördögöknek valaki vegetáriánus kaját vegyen? Milyen ez az Attika már? Csoda hogy meg akartuk enni a bagolykát?

Na hát munka után, mármint miután az Attika befejezte a munkát, ismét nyakunkba vettük a várost, de a metrón akkora a tömeg volt, hogy inkább behuztuk a hajlékunkul szolgáló kabátzseb cipzárját, és szundikáltunk. Szegény Attika ezt nem tehette meg, hihihi. Aztán a konditeremben ébredtünk fel, ahol világ lustái lévén túlnyomórészt ezt csináltuk:


Azért persze hasaztunk meg melleztünk is kicsit, hogy szolidarítsunk Attikával. Sok szép lány volt, kár hogy nem ördögnek születtek... Semmi sem tökéletes.

Aztán hazajöttünk, ettünk, és most itt vagyunk. És már nagyon álmosak vagyunk. De látjátok, azért tisztességgel megírtuk a mondandónkat.


És képzeljétek!!! Holnap megyünk Bristolba! Az Endi barátjának lesz koncertje, azt fogjuk megnézni hihi. Huhú de jó lesz!

Azért nagyon hiányoztok ám nekünk Rudika és hanyagság! Sőt még a Zsoltika is, még akkor is, ha ő nem szeret minket annyira. De ha hazaérünk, világlátott tapasztalt ördögök leszünk, meglássátok!

Jóéjszakát!

Sziasztok hihihiiii!

Itt vagyunk ám Londonban! Megérkeztünk hatitához. És mivel láttuk, hogy hatita már vagy két hónapja nem nyúlt a blogjához, úgy döntöttünk, hogy itt tartózkodásunk ideje alatt mi fogjuk írogatni helyette. Hátha kedvet kap hozzá ő is, hihi.

Na hát az utazás elég kalandos volt, a repülőgép több mint három órát késett, így nagyon nagyon későn érkeztünk meg, már javában alukáltunk, hatalmas folyékony tehénnel telt kondérokról álmodozva. De végül csak megérkeztünk, hatita lakásába, ami mostanában elég nagy népszerűségnek örvend, lakik benne a hatitán kívül egy angol fiú, az Endi, aztán a Norbi (akit valamiért bishopnak szólítanak a többiek), és most még egy lány, Bori is itt lakik, aki egyiptomot jött kutatni a britis múzeumba, amiről sajnos nem fogalmunk sincs, hogy mi, de reméljük hatita elvisz minket oda is. Úgy izgulunk, hogy miket fog nekünk mutatni Londonból. Igazi utazó-ördögök lettünk hihihiii.

Egyébként nagyon szép lakásban lakik a hatita, csak kicsit túl fehér minden a mi ördögi ízlésünknek. De szerencsés időpontban érkeztünk, mert szinte minden el volt romolva az érkezésünk előtt (nem volt fűtés, melegvíz, semmi), most meg már minden működik.

Hát szóval most hogy nagyon örülnek a fiúk hogy jó a fűtés úgy befűtöttek, hogy még mi ördögök is elpilledtünk bele. Úgyhogy mára el is köszönünk, elmegyünk szundikálni, de ha kiváncsiak vagytok izgalmasabbnál izgalmasabb kalandjainkra térjetek vissza gyakran, mi nem leszünk olyan lustik mint a hatita!

Sziasztok, hihihiii!

Talán néhányan tudjátok, hogy az előző munkahelyemre az akkori főnököm felvette Bishop-ot, aki középiskolás osztálytársam volt valaha. Már itt van majdnem 3 hónapja, de ma unatkoztam és megtaláltam az egész folyamtot elindító Skype chatet:

[Tue May 29 2007 20:52:05] theque: http://www.indavideo.hu/video/Oszodi_beszed_-_letezik_egy_video_is
[Tue May 29 2007 20:53:35] mikl: lolcakes
[Tue May 29 2007 20:54:03] theque: lolcakes ahah mieza kifejezes
[Tue May 29 2007 20:54:09] … mire tanitanak teged ezek ott?
[Tue May 29 2007 20:54:15] mikl: ilyenekre bazz
[Tue May 29 2007 20:54:24] theque: engem meg ijenekre...
[Tue May 29 2007 20:55:34] … marmint a videora ertem :P
[Tue May 29 2007 20:57:41] mikl: na
[Tue May 29 2007 20:57:51] … hát akkor egyikünknek sem jó :)
[Tue May 29 2007 20:57:58] … hülyülünk mintketten
[Tue May 29 2007 20:58:33] theque: hat legalabbis nemhiszem hogy a CV mellekletbe ezt beraknam referenciamunkanak :D
[Tue May 29 2007 20:58:46] mikl: :)
[Tue May 29 2007 21:00:53] theque: mindenesetre ugyerzem munkahejet kell valtanom
[Tue May 29 2007 21:00:59] mikl: igen?
[Tue May 29 2007 21:01:02] … gyere ki te buzi
[Tue May 29 2007 21:01:20] theque: megyek
[Tue May 29 2007 21:01:20] mikl: itt már könyörögnek akárkinek aki kicsit is konyít a flesshez
[Tue May 29 2007 21:01:25] … persze nem a legjobb mh
[Tue May 29 2007 21:01:33] … de szerintem az otthoninál jobban fizetne
[Tue May 29 2007 21:01:38] theque: gondolom
[Tue May 29 2007 21:01:40] mikl: persze nem tudom ott mennyit keresel

[...]

[Wed May 30 2007 08:27:00] … nahelo
[Wed May 30 2007 08:27:05] … hova kuggyem a cvt?
[Wed May 30 2007 08:28:13] mikl: anyadbaja
[Wed May 30 2007 08:28:17] … mondtam tegnap
[Wed May 30 2007 08:28:22] … miklosi.attila@gmail.com
[Wed May 30 2007 08:28:29] theque: nemmontad kebbe:D
[Wed May 30 2007 08:28:33] … vagy mar farattvoltam
[Wed May 30 2007 08:31:13] … na :*
[Wed May 30 2007 08:31:22] … rohanok is mer megbubolnak ha elkesek
[Wed May 30 2007 08:31:28] … maj bentrol
[Wed May 30 2007 08:31:36] … nem er kirohogni a fenykepem :D

[...]

[Thu May 31 2007 21:41:49] … na elkultem
[Thu May 31 2007 21:42:16] … mospedig (smoke)
[Thu May 31 2007 21:45:13] mikl: na kiraly
[Thu May 31 2007 21:45:19] … es amugy van kedved kijonni? :D
[Thu May 31 2007 21:45:28] theque: jha egyebkent :D

[...]

[Mon Jun 4 2007 12:01:37] mikl: na figy
[Mon Jun 4 2007 12:01:41] … beszeltem imcivel
[Mon Jun 4 2007 12:01:44] … aszonta minden oke
[Mon Jun 4 2007 12:01:49] … egesd a hidakat boseggel
[Mon Jun 4 2007 12:02:13] theque: and it burns burns burns
[Mon Jun 4 2007 12:02:21] … in a ring f fireee
[Mon Jun 4 2007 12:02:36] mikl: ohgay
[Mon Jun 4 2007 12:05:48] theque: ahah de igy imci meg imrus
[Mon Jun 4 2007 12:05:53] … eloben hogy szolitod? :D
[Mon Jun 4 2007 12:06:07] mikl: Your Majestynek
[Mon Jun 4 2007 12:06:15] … Imre-nek hat hogy
[Mon Jun 4 2007 12:06:19] … sz'al aszongya
[Mon Jun 4 2007 12:06:19] theque: lolkéx
[Mon Jun 4 2007 12:06:24] mikl: irj neki emailt h mikor mesz naggyabo
[Mon Jun 4 2007 12:06:28] … illetve josz
[Mon Jun 4 2007 12:06:29] … vagy mi a picsa

[...]

Aztán 24-én, hazalátogatásom után már együtt repültünk vissza Londonba.

Most ezzel nem azt akarom mondani, hogy számomra újdonság erejével hat, hogy így működnek ezek a folyamatok, de azért mégis érdekesnek látom így egészében szemlélve a jelenséget. A képhez ugyanis hozzátartozik hogy nem voltunk túl intenzív kommunikációs viszonyban, talán heti rendszerességgel váltottunk egy-két üzenetet, de az is leginkább csak ilyen érdekesebb link küldésére és megvitatására korlátozódott, mint ahogy a társalgás indító mondatból is látszik. Ha nem említi meg, h de jó lenne munkahelyet váltani, akkor minden egészen másképp történt volna.

Él itt a szemközti tetőn egy galambpár. Nem biztos, hogy ez az otthonuk, mindenesetre idejük jelentékeny részét itt töltik. Mégpedig nem mással töltik itt idejük jelentékeny részét mint azzal, hogy folyamatosan ütik, vágják, csípkedik egymást. Pontosabban fogalmazva  a kisebbik, aki kézlegyintéssel el nem intézhető mértékű élettapasztalom szerint a nő, kergeti a nagyobbikat, miközben sipító hangot ad ki. Mikor időnként sikeresen utoléri az előle  menekülő  szerencsétlen  áldozatot (ez lenne  a férfi) nagy örömmel belevágja a csőrét annak koponyájába, aki ezt rezignáltan fogadja, majd folytatja a menekülést a gonosz boszorkány elől.

Persze, ha a kicsi a férfi, és a nagyobbik a nő, akkor minden teljesen, de teljesen másképp van. Ez sem elképzelhetelen.

Nagyjából egy hónapja voltam otthon, aztán egy-két Ozorás YouTube videón kicsit visszaflesseltem...

Hát, hujjujjujj, sűrű egy hónap volt meg kell hagyni. Munkahelyet váltottam, mindjárt
költözünk is, ide, innen.... gondolom ez senkinek nem mondd túl sokat, de hát azért érdekességképpen hadd álljon itt-e.

Az új munkahelyem, érdekes. Első nap meglehetősen meg voltam rettenve, hogy mennyire szarul döntöttem, hogy átjöttem, de most így péntek estére már kezdem jobb színben látni a dolgot. Meglehetősen eklektikus munkahely formáció: egy baszott kurva nagy gigamultinacionális cég baszott nagy leányvállálalatának viszonylag nagy leányvállalatának a kicsi leányvállalata vagyunk, így: News Corporation (a gigageci) -> NDS Group -> Orbis -> NT Media (ezek lennénk mi). A cégnek két irodája van, az egyik Chiswickben (ez is London, egyébként egy nagyon helyes kis környék), a másik pedig a belvárosban, az Old Street-nél, egész pontosan itt.

Itt dolgozik szerénységem is, nagyjából 9 kollegával egyetemben pluszmínusz 5, mert van egy fluktáns migráció a két iroda között. Az iroda és a benne dolgozók együttese meglehetősen cyberpunkos hatást kelt (legalábbis bennem). Az ablak egy falra néz amin csövek és légkondícionáló berendezések függnek, majd csinálok képet. Van néhány kémény is, az egyik kémény tetején egy gumibagolylyal (ezt így kell írni?). Ehhez nem tudok további magyarázatot fűzni, még én sem dolgoztam fel a dolgot. Tehát mivelhogy az ablak egy falra néz természetes fény nemigen jut az iroda belsejébe, így az folyamatosan mesterséges fénnyel van bevilágítva. Az emberek is meglehetősen furcsák. Néha nekiállnak kendózni (botos harcművészet), a nap vége felé berakják a minimal technót, vagy vmi industriált, de szerencsére a jobbik fajtából, meg tolják a sört. Azt hiszem ezekbe a tevékenységekbe hamarosan be fogok kapcsolódni én is. De mindezek mellett, hogy ilyen kattant arcok meglehetősen profin nyomják a dolgot. Azzal a célzattal váltottam munkahelyet, hogy végre lássak egy jól szervezett munkafolyamatot, és olyanokkal dolgozzak együtt, akik valamit jobban tudnak mint én. Hát, nem akarok elhamarkodott kijelentéseket tenni, de azt hiszem, hogy ez sikerült. Kopp-Kopp.

Na, elfáradtam, meg péntek 6 óra is van, úgyhogy most itt erőszakosan félbehagyom a beszámolót, ha végletesen intenzív lesz az érdeklődés még esetleg folytatom.

Addig is egy-két link, flössöljetek tik is:
Video1
Video2

ez a Benke?
Video3

na a csírsz legyen veletek

Megint egy hazalátogatás, természetesen semmivel sem kevésbé megborító módon, mint ahogy az lenni szokott.

Azért hadd mondjam el, hogy mennyire nagyon örültem nektek, annak, hogy pár napot sikerült együtt töltenünk. Az az igazság, hogy teljes mértékben le vagyok nyűgözve, hogy milyen végtelenül jó fej, kedves és aranyos barátaim vannak, és bár szomorú, hogy az élet most kicsit elsodort otthonról, és így ritkábban láthatlak titeket (persze annál tartalmasabban), azért elég jó ezt így tudni.

Sokmindent feloldott bennem most ez a buli, a táncikálás, meg hogy ti is ott voltatok, és így most itt kint is jobb kedvvel állok a dolgokhoz.

Na, hát csak ennyit akartam mondani, a többit úgyis tudjátok, puszi mindenkinek.

Azt hiszem elég régen írtam ide ahhoz, hogy már senki ne olvassa, úgyhogy mostmár írhatok mindenféle korlátozás nélkül, hurrá.

Szóval egy egészen érdekes folyamat kezdetének vagyok tanúja, ami bizonyosan szükségszerű, de semmiképp sem dob fel. Név szerint arról van szó, hogy jelentős mértékben csökkent az otthoni szociális hálómmal való kapcsolattartásom mértéke. Tényleg alig beszélek otthonról valakivel, és ami még rosszabb, van, hogy egy sűrűbb nap során nem is gondolok senkire és semmire otthonról. Tudom, hogy ez ilyen természetes folyamat, de egy kicsit túl gyorsnak tartom. Még csak alig 6 hónapja vagyok kint, és máris kezdek feledésbe merülni? Ilyen könnyen megy ez? A francba.

Egyébként megint költözöm nemsokára, össze a Bishoppal, meg az Andyvel. Fél év alatt a 4. lakóhely, nem rossz. Egyelőre még nem tudom hova, de valahol itt a környéken szeretnénk maradni, mert találtunk itt egy nagyon cukorka kis kocsmát ahol a délutánjainkat tengetjük, annak a közelében maradnánk. Na jó persze nem erről van szó, hanem arról, hogy ez a hely (Kensal Green) pont a munkahely, meg a belváros között van félúton, mindkettőbe kb. 20 perc bejutni, ami így kifejezetten zsírmájas.

Elnézést a csendért azoktól akiket érdekelt volna hogy nagyjából mi van.

Szóval csak így címszavakban az elmúlt egy hónap:

- voltam otthon (gondolom azért észrevettétek)
- visszakaptam a pénzt az ATM díjakkal együtt
- voltak itt anyámék 1 hétig
- voltunk a tengeparton, Brightonban
- volt itt a háripeti 2 napig, aztán elbiciklizett
- elöléptettek teamleaderré, de hosszas egyeztetés után elértem, hogy ezért ne kelljen fizetésemelést kapnom :)
- elkezdtem rendesen uszodába járni, és már kicsit tudok gyorsúszásban is

hát, dióhéjban ennyi, látjátok, nem maradtatok le semmi érdekesröl...

ami pedig a továbbiakat illeti: hova menjek nyaralni? nem akar valaki menni valahova? mondjuk így Európán belül?

Sok itt az őrült. Ma például egy raszta fekát láttam a buszból, aki egy focilabdával a kezében kissé lesüllyesztve járkált az úttesten, és a kezéből pisztolyt formázva ijesztgette az embereket. Ez persze még a jobbik eset, egyre gyakrabban játszák ezt nem kamu pisztollyal.

Lehetne ezt statisztikai alapon magyarázni, hogy mivel annyi ember van itt, törvényszerűen több zakkant is van köztük, de valószínűleg nem csak erről van szó. Ez az egész dolog amit Londonnak hívnak annyira kaotikus, hogy benne a puszta létezés is elég durva mentális terhet rak az emberre. Itt van 7-10 millió ember ezen a picike kis helyen, a világ minden részéről és kúltúrájából, és mindenkinek elég konkrét elképzelése van arról, hogy hogyan is kell élni az életet, csak persze ezek az elképzelések gyakran konfrontálódnak. Én nem azt mondom, hogy ez nem jó, sőt, tetszik az elképzelés, hogy ennyire különböző emberek megpróbálnak együtt élni. De annak, aki nem ide született - márpedig ez elmondható a londoni lakosság túlnyomó részéről - ezzel nap mint nap meg kell bírkozni úgymond. És aki kicsit instabilabb pszichével rendelkezik, az könnyen megborulhat ettől.

De akkor sem lenne nehéz dolgom, ha mindezt amit írtam meg akarnám cáfolni. Vegyük csak példának a gyönyörű Budapestet, amiről igazán nem mondható el, hogy nagy nemzetiségi kavalkád lenne, mégis mennyi makkant arc van már. Szóval végülis akár az is lehetne a konklúzió, hogy a Szegednél nagyobb városok nem alkalmasak az emberi életre. :)

Meglehetösen szignifikáns mértékben javultak az életkörülményeim a költözés által. Sosem hittem volna, hogy valaha ilyen apróságnak fogok tudni örülni mint hogy:
- hagynak aludni
- van zuhany (nem valami nagy a víznyomás, de hát...)
- egy lukból fakad a meleg és hideg víz

És mellesleg 3x akkora a szobám mint a régi, de ezt mondjuk sejtettem, hogy fogom tudni értékelni. Kissé nyomasztó volt 2x3 méteren kialakítani az életteremet. Minden tiszteletem Hári Úré, aki hosszú távon képes volt ezt elviselni pszichéjének alig érzékelhetö károsodásával.

A lakótársam Szilvi nagyon rendes, kedves és jófej lány, mert éjfél után, és reggel 8 elött nem csörög-zörög, és ennél többet én már nem várok el egy lakótárstól. De ráaadásul még ezen kívül is nagyon rendes, kedves és jófej, ami kishíján felér egy lottó ötössel itt Londonban tapasztalataim szerint. Majd csinálok róla képet ha hagyja.

Egyébként angoltanulás ide vagy oda, örülök, hogy magyar a lakótársam. Egész napi erölködödés után, hogy kifejezzem magam jól esik egyszerüen csak azt mondani, figyu, izé, ez a radiátor glugyog mint az állat, sztem légteleníteni kéne vagy vmi, ahelyett, hogy fél óráig makognám ezt angolul, körülírva mindegyik kifejezést, és a mint az állatot valszeg még ki is hagynám. De ne aggódjatok, azért lassan-lassan, nagyon lassan valamit mintha fejlödne az angol tudásom. Szerencsés módon a cég egyetlen angolával sikerült összekomálnom, nem számításból, hanem egyszerüen ö a legkúlabb arc, utánam.

És nemsokára uszodába is fogok menni, ha sikerül végre vásárolnom egy rohadt úszónadrágot. Bár lehet, hogy azt már otthon fogom megtenni, olyan nehézkes itt. Kicsit híztam :S

Remélem nem felejtettétek el, hogy 20-án már Mon vagyok. Szeretnék a lehetö legtöbbetekkel találkozni, de csakis úgy, hogy ez ne menjen a minöség rovására, vagyis senkivel nem szeretnék úgy találkozni, hogy nem iszunk meg legalább 2 sört.

Na, végre történt valami amiről tudok írni.

Szóval seggére vertem 600 fontnak. Azaz inkább úgy mondanám, hogy helyettem seggére vert valaki spanyolországban, ugyanis 3 napja veszi ki a napi limitemet (200 font). Felhívtam a bankot, letiltattam a kártyát, és mondtam, hogy igazán leköteleznének, ha visszaadnák a pénzt. Azt mondta, hogy nem esélytelen a dolog. Bíztató.

Most nem örülök, meg kell hogy mondjam.

 

- 960 forint egy sonkás szendvicsért
- 1000 forint egy sörért (kocsmában)
- 1000 forint EGY DARAB metrójegyért
- 200 000 forint egy normál méretű szobáért havonta (na jó, ez már rezsivel. de nem a belvárosban)
- 49 000 forint egy bérletért amivel eljutok a munkahelyemig, és a belvárosba is jó

- olyan mosdó, hogy a meleg illetve hideg vizes csap külön van, egymástól kb. 40 centiméterre, az egyikből olyan forró víz jön, hogy leég a hús a kezedről, a másikból pedig jéghideg. Ha langyos vizet akarsz, akkor minél gyorsabban mozgatod a kezed egyiktől a másikig.

- a fürdőszobában villanykapcsoló helyett madzag lóg a mennyezetről. állítólag higiénikusabb?!

 

Megint jó rég írtam, úgyhogy most egy kis ömlesztett helyzetjelentés fog következni:

Az első és legfontosabb, április 19-én hazalátogatok szeretett hazánkba, szóval senki ne csináljon semmilyen programot. Illetve csinálhattok, csak akkor abba számítsatok bele valahogy engem is :) Valószínűleg péntek estére lemegyek Szegedre, ha lesz edzés arra elnézek, aztán iszunk, ilyesmi...

Beteg vagyok, már 1,5 hete, de csak most szántam rá magam hogy elmenjek orvoshoz. Majdnem pórul is jártam, mert le akartak húzni 50 fonttal egy szaros antibiotikum receptért, de szerencsére találtam a pénztárcámban egy lejárt E111 kártyát, amin csak magyarul volt rajta, hogy lejárati dátum, így elfogadták, és nem kellett fizetnem. Mondta a kollegám hogy itt nem érdemes betegnek lenni, pláne külföldiként. Hát, majd igyekszem ehhez tartani magam.

A melóhely rendben van, összerázódtunk már a srácokkal, mindenki tök jó fej és aranyos meg kedves, kivéve a két paraszt lengyelt akik egész álló nap pofáznak, persze lengyelül, és sötét tapló segglyukak is ráadásul. Na jó az egyik normális ha nincs mellette a másik, a másik viszont önmagában is segglyuk. Nem nagyon szeretik itt a kelet európaiakat, legkevésbé a lengyeleket, és őszintén szólva meg is értem, hogy miért nem. 10-ből 9 suttyó. A magyarokról nem tudok nyilatkozni, csak magamat ismerem, meg a főnökömet, mindeketten elég fasza gyerekek vagyunk.

Április elején elköltözöm, egy magyar lánnyal össze, lesz nagyobb szobám meg rendes internetem végre. Nem rossz egyébként a mostani helyem sem, már aludni is tudok többnyire, de hát már mondtam, hogy költözök, úgyhogy nincs visszaút. Aztán majd onnan is el fogok költözni, mert az angol kollegám, akivel elég jóban vagyunk, szeptember környékén szintén költözni akar, úgyhogy akkor majd kiveszünk egy kétszobás lakást valahol a környéken.

Na még lenne mit írni, de elfáradtam, elmegyek inkább pihengetni...

Ez kész. Teljesen sokkolódva vagyok. Arcom le van esve.

Elkisértem Andy nevü kollegámat a szendvicseshez, de csak a séta kedvéért, hisz én már ettem. Míg a bolt elött álldogáltunk és vártuk, hogy véget érjen a cigerattája, egyszercsak rámköszönt Janesz, aki történetesen egy volt kollegám.

Annak az esélye, hogy Wembley-ben találkozzunk, ami abszolút London külvárosának számít, péntek délután 2-kor, ami ugye munkaidö kb. 1 a 152billiárdmillóezertizenkettöhöz. Vagy még annál is kevesebb.

Furi hely ez a világ na, már akárki akármit mond is.

 

 

Izgis éjszakám volt. Megittunk egy-két sört az kollegámmal, valahol a belvárosba, darabját 3 fontért. Egyetlen angol sört csapolak Carling névvel, úgyhogy azt ittam. Semmi extra, olyan Dreher szintre tenném.

Az izgis rész akkor kezdődött, mikor olyan éjfél körül bezárt a hely, és elindultam hazafelé. Utolsó metrót lekéstem, úgyhogy volt szerencsém szembesülni a londoni éjszakai élet több aspektusával is. Kurva jó. Körülbelül akkora élet van éjjel a belvárosban, mint Budapesten napközben. Csak sokkal furcsábbak emberek. De végülis nem rossz értelemben. Kicsit úgy éreztem magam, mintha egy másik bolygóra kerültem volna. Tényleg volt egy-két olyan arc, aki csak szegről-végről nézett ki humanoidnak. Aztán végül minden jól alakult, találtam egy éjszakai buszt, ami a lakásomtól 1 percre tett le. Ez ugyan nem értem hogy sikerülhetett, illetve csak egy magyarázatot lehetségesnek, mégpedig azt, hogy létezik a jóisten, és ráadasul nem is vagyunk rossz viszonyban. De komolyan... mindenféle cél nélkül mentem, és nézegettem a buszmegállókat, és egyszer csak látom, hogy West Hendon (itt lakom).

Szóval jó kis este volt. Csak azt sajnálom, hogy nem toltunk el egy dzsót, mert h siettem, hogy elérjem a metrót. Kár volt.

Kirúgták a kis indiait aki velem szemben ült.

Nagyon szomorú vagyok miatta. Van egy 3 hónapos kislánya, sok múlott neki ezen az álláson, és nagyon próbálkozott, bent volt 9-től este 8-ig.

Mindazonáltal sejtettem, hogy ez fog történni. Ha én lennék a főnök, valószínűleg én is ezt tettem volna. Egész egyszerűen nem volt elegendő képzettsége ehhez az álláshoz, mindenkit hátráltatott, hisz mindig mindent el kellett neki magyarázni, és bármit csinált azt mindig át kellett nézni. Ez így sajnos tényleg nem működik ilyen határidők mellett...

Remélem talál valamit mielőbb. Nem vidám az élet.

 

Olyan rég írtam már, úgy érzem ideje lenne megosztanom veled temérdek viszontagságomat, kedves naplóm, hahah.

Szóval nehéz idők járnak a hűtlen emigránsra. Holnapután megy haza, anyukám, ki fog utána rólam gondoskodni? Összeköltöztem egy inszomniás nővel, nyikorog a padló, nem tudok aludni. Az idő szar, szürke az ég, esik az eső. Az emberek köcsögök, buták, csúnyák, büdösek, gonoszak, mindegyiknek egyenként a kurva anyját. 

Örüljetek tik, akik otthon maradtatok abban a kedves kis országban, ahol az ég mindig kék, az emberek mosolyognak és kedvesek, és a lakótársatok nem inszomniás. Ne vágyakozzatok el, nem lesz jobb máshol sem. Menjetek inkább tüntetni március 15-én, ez nagyon fontos, itt a vissza-nem-térő alkalom, hogy végre a picsájára verjetek annak a gonosz rókának.

Na ennyi. Legközelebb vidámmal jelentekzem, ígérem.

 

ps.: mivel 10-ből 9 ember nem tudta mi az, hogy inszomniás, bár már páratokat felvilágosítottalak, álljon itt okulásul: az inszomniás az, aki nem tud aludni. Más szóval, az ördög szinonimája.

Na megvót az első éccaka az albimban.

Vannak apróbb kellemetlenségek, de összességében úgy érzem nem választottam rosszul. A lakótársam kicsit bolond, de teljesen jószándékú és jóindulatú. Meg elég sokat is beszél, ami angol gyakorlás szempontjából jó.

Az apróbb kellemetlenségek:
- nyikorog a padló
- nincs zuhanyzó csak fürdőkád

 

Ami jó:
- csendes környék, fákokkal meg parkokkal
- közel van a munkahely
- van kertecske
- van zongora :) lehet h ez még átkerül majd az apróbb kellemetlenségek részbe. nagy zenész egyébként a nő.

Úgy érzem ez a sorsfordító jelentőségű esemény nem maradhat ki, bár be kell vallanom, hogy nem ma történt.

Megfogadtam mindenki szíves jótanácsát, és mielőtt kijöttem megcsináltattam az összes fogamat csilivilire. De úgy látszik a sors úgy gondolta, hogy dolgom van az angol fogorvos-iparral, és egy derűs hétfő reggel, ahogy munkába menet vidáman rágózgattam a 182-es busz felső szintjén, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a vadiúj vagány kis korona függetlenítette magát néhai dicső fogamból maradt csúnya kis csonktól.

Igen szomorú lettem, és többszáz fontos fogorvosi ellátásról kezdtem vízionálni. Végül több rendelő körbetelenfonálása után kiviláglott, hogy nem történt hatalmas tragédia, visszaragasztják ezt nekem 15 fontért. Másnap reggelre kaptam is időpontot, úgy éreztem minden sínen van. De csalódnom kellett, mert ebbe a 15 fontos kezelésbe annyi fért bele, hogy a nem túl barátságos doktornéni öntött egy kis ragasztót a fogba és azon melegében fel is pattentotta. Anélkül, hogy a rászáradt ragasztót lekaparta volna, és lefertőtlenítette volna a fogat. Szóval nem vagyok vele boldog, érzem, hogy 1-2 miliméterrel lejebb van mint kéne lennie, feltehetőleg a beleszáradt ragasztó miatt. Meg attól is tartok, hogy mivel nem lett fertőtlenítve, most ott szúvasodik a korona alatt.

Hát ennyi. Az első fizetésemből megcsináltatom rendesen. Sajnáljatok!

 

Azt hittem nincs még egy olyan ostoba nép a világon mint a francia, aholis a köszönés velejárója, hogy érdeklődést színlelsz a másik hogyléte iránt, amire a másik ha nem valami barbár keleteurópai akkor kizárólag azt felelheti, hogy jól van, és természetesen visszaszínleli az érdeklődést a te hogyléted iránt. Jó ez a franciáknál nem pont így megy, mer' azok csak száváznak, de az nagyjából ugyanezt a funkciót hivatott betölteni.

Na hát szomorúan jelentem, hogy nem a franciák az egyedüliek a világon ezzel a baromsággal. Az angolok ezt így csinálják:

- Good morning Ann!
- Ah good morning Attila. How are you?
- Thanks I'm fine. How are you? (ha nem teszem fel én is a kérdést, az nagyfokú udvariatlanságnak számít).
- Not too bad thanks.

Ennél tulajdonképpen még jobb is a francia változat, hisz ott a szává ezt a két sort egy füst alatt lerendezi. Szóval megállapíthatom, hogy az angolok még a franciáknál is hülyébbek. Hehe, nem, szerencsére ez nem igaz. Nálam a franciák még mindig vezetnek az ostobasági versenyben.

Anyám nagyon kész van ettől, mindig kisebb idegrohamot okoz neki ha valaki háárjúzik. Márpedig mindenki háárjúzik, nemcsak az angolok. Én magam elég szórakoztatónak találom egyelőre a dolgot, ezért általában ha megkérdezik, hogy I am, akkor elkezdek nevetni. Ezen pedig túlnyomórészt meglepődnek.

 

Ezek azt hiszem örökre beleégtek az agyamba:

- Please keep your personal belongings with you at all time

- All change please, this train will now terminate here

- Mind the doors please, mind the closing doors

- Please mind the gap between the train and the platform

- This train is now ready to depart, mind the doors please

- The next station is Canary Wharf. Change for the DLR. (ez a kedvencem, nagyon kúlul hangzik, hogy díelár :)

- Ladies and gentlemen, there's currently a good service operating on the Jubilee line