Hát szijjjasztok!!!

Kialudtuk magunkat végre, úgyhogy most már talán lesz erőnk megírni a beszámolót a bristoli útról. Bár tegnap ugyancsak elszaladt velünk kicsit a ló, vagy hajnali háromig mulattunk.

Szóval szerdán beugrottunk a dolgozóba egy-két órácskára, de igazán nem volt megterhelő, alig merültünk álomba a monitor tövében Attika már keltett is minket, hogy menni kell.


Bepattantunk hát a tocsiba, és nekivágtunk az útnak. Megpróbáltunk mi vezetni, de áthidalhatatlan akadályokba ütköztünk: mint látjátok tudjuk forgatni a kormányt, de nem tudunk gázt adni, fékezni és sebességet váltani. Még három ördögre lenne szükség ahhoz, hogy minden feladatot el tudjunk látni. Ja igen, és még egyre aki az utat nézi. Nehéz az ördög-élet.  Na mindegy, végsősoron az Andy sem vezetett rosszul.

Hét körül érkeztünk meg Bristolba, Andy barátjához, Andrewhoz (tényleg). Kicsit beszélgettek a fiúk, aztán nekivágtunk beteljesíteni utunk eredeti célját, elindultunk az All Flaws koncertre.  Ez egy két személyes banda, Andy ismerősei. Elég jó kis zenét csináltak, csak sajnos rövid volt nagyon, és az utolsó előtti számnál elszakadt az egyik húr a gitáron. Hihihi.
Az All Flaws után játszott még két zenekar, egy elég fosos, és egy elég jócska. A koncertek után a bristoliak úgy érezték, hogy meg kell mutatni a "londoniaknak" hogy milyen is a bristoli éjszaka, úgyhogy körbejártuk a jobb-rosszabb bárokat illetve kocsmákat. Erre sajnos már nem nagyon emlékszünk, mert mi elszunyókáltunk, Attika majd elmeséli talán.



Reggel ötkor ébredtünk. Nem jószántunkból, hanem az egyik házigazda nyilvánította ki hangosan nemtetszését egy másik házigazdával szemben, aki mellesleg a szobájában aludt, tehát nem hallotta. Mi nem értettük mert angolul beszélt, de Attika elmondta, hogy az volt a baja, hogy megettük a kenyerét, amit ebédre szánt. Azaz persze nem _mi_, hiszen az ördögök nem esznek kenyeret, de a fijúk. Hát, fene tudja, valószínűleg csak túl korán volt még, és nem volt jó kedvében.

Aztán még alukáltunk pár órát, és elmentünk várostnézni. Mi már értjük miért szereti Attika ezt a várost. Nagyon jó hangulata van, és az idő is szép volt. Erről viszont már nem mesélünk, mert fárasztó a billenytűk közt szaladgálni, csak képezünk.

Szelasztok!