Aztán mikor itt ülök egy szombat estén, és azon gondolkodom, hogy de beülnék valakivel vagy valakikkel egy jó kis kocsmába egy baráti beszélgetésre, nem a fociról, nem a pénzről és nem is az időjárásról és rádöbbenek, hogy 10 hónap alatt nem sikerült senkit találnom akivel ezt meg tudnám tenni, akkor kicsit elbizonytalanodom, hogy akarom-e ezt sokáig csinálni. Persze lehet, hogy bennem van a hiba, és rengeteg lehetőség mellett mentem el, hogy ez létrejöhessen, nem tudom. Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok az a könnyen barátkozós típus, de valahogy úgy érzem nem itt van a kutya elesve. Illetve nem csak itt.
A jelentőségteljes pillanatok, hangulatok hiányoznak. Hiába "halad" előre az életem, úgymond, hisz minden sínen van, úgymond, mégis úgy érzem valamit kihagytam, valamit félreértettem, és elvesztek azok az apró kis pillanatok, amikor úgy érzed, hogy ebazmeg, de kurvára rendben van minden. Nem az extasy élményről beszélek (azt itt is meg lehet kapni bőséggel), hanem arról amikor leülsz egy kedves barátoddal egy szép éjszakán a balatonpartra, kibontotok egy üveg bort, és olyan dolgokról beszélgettek, amik tényleg fontosak mindkettőtök számára, és nem azon gondolkodsz, hogy mikor szakad már vége enne a kínos párbeszédnek. És akkor úgy érzed, hogy igen, minden rendben. Vagy például mikor a kedves barátaid előadják a Daddy Coolt, csak hogy örömet okozzanak neked röpke hazalátogatásod során. Talán az a "probléma", hogy akiket otthon hagytam kicsit túl magasra rakták fel a mércét, és nem látok rá reális esélyt, hogy itt találjak olya(noka)t, aki(k) ezt így pótolni tudnák. És akkor elgondolkodom, hogy tulajdonképpen mit is keresek én itt? Persze csak így ezeken a szombat estéken.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
rituta 2007.12.03. 11:45:38
Rudi 2007.12.03. 22:47:47
ritu 2007.12.04. 14:42:09
ritu 2007.12.04. 15:18:18
mikl 2007.12.05. 19:37:30
Julcsi 2007.12.07. 01:38:42
Na hát...én nem!
Fúúúúj.
Még ilyet.
Micsoda feltételezés. Méghogy mindenki.
Phhh. Hát most teljesen kész vagyok. Na megyek is.
Hogy odaérjek nyitásra a parókiára ;) Csak még befejezem ezt a kis kabátkát amit kötögetek éppen....
Rudi...anyádnak igaza van. Te csak ne nyomujjá' ezen a téren. Ellenben bioszból tényleg megtehetnéd. Ugye. És nehogy azt hidd hogy viccelek. Nyomatékul : ha legközelebb átmegyek ( előbb mint gondolnád barátom :) ) úgy kikérdezlek bioszból mint a szél. Na oszt neked annyi ha nem tudol válaszolni a furmányos kérdéseimre XDXDXD És el ne merj bújni..mert úgyis megtalállak :))))))))) na viszonlátás.
nekedcsaknyunyi 2007.12.07. 13:57:30
mindent értek és hasonlóképp, bár mo-i buzi nagyvárosban.....néha nagyon egyedül, persze társaságban, de akkor is, tudom miről beszélsz, arról az intim-baráti-egytőrőlfakadósfílingről, amikor egy pillanat nagyon sokáig tud tartani és ezért nagyon sok erőt tud adni, s főleg értést, nem csak szavak egymás után, hanem érzések a szavak által.....no hát sírok veled, érted,értem, értünk , érted?
ölelleknagyonnagyon
nekem ilyenkor mindíg az jut eszebe, h tudod egység önmagaddal, önmagadban, boldogság ne más által, magad miatt stb.....tudooooom, de ez az igazság::)