Sokan kérdezték, hogy meddig akarok kint maradni Londonban, és én is sokszor feltettem magamnak ezt a kérdést. De az igazság az, hogy erre nincs határozott és állandó válasz. Például egy szép napsütéses pénteki nap után, amelyiken a fizetésem is megérkezik, a munka is jól megy és jó is csinálni, és munka után még beülünk egy-két sörre is a kollegákkal, és a nepáli gyerek aki tök jó fej 2 sörtől berúgva elmeséli nekem, hogy az a problémája, hogy ő valójában csakis a szőke lányokat szereti, de Indiában ahol dolgozik ezek ritkák mint a fehér elefánt úgy érzem, hogy hova sietnék haza, hisz teljesen jól megy itt a sorom.
Aztán mikor itt ülök egy szombat estén, és azon gondolkodom, hogy de beülnék valakivel vagy valakikkel egy jó kis kocsmába egy baráti beszélgetésre, nem a fociról, nem a pénzről és nem is az időjárásról és rádöbbenek, hogy 10 hónap alatt nem sikerült senkit találnom akivel ezt meg tudnám tenni, akkor kicsit elbizonytalanodom, hogy akarom-e ezt sokáig csinálni. Persze lehet, hogy bennem van a hiba, és rengeteg lehetőség mellett mentem el, hogy ez létrejöhessen, nem tudom. Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok az a könnyen barátkozós típus, de valahogy úgy érzem nem itt van a kutya elesve. Illetve nem csak itt.
A jelentőségteljes pillanatok, hangulatok hiányoznak. Hiába "halad" előre az életem, úgymond, hisz minden sínen van, úgymond, mégis úgy érzem valamit kihagytam, valamit félreértettem, és elvesztek azok az apró kis pillanatok, amikor úgy érzed, hogy ebazmeg, de kurvára rendben van minden. Nem az extasy élményről beszélek (azt itt is meg lehet kapni bőséggel), hanem arról amikor leülsz egy kedves barátoddal egy szép éjszakán a balatonpartra, kibontotok egy üveg bort, és olyan dolgokról beszélgettek, amik tényleg fontosak mindkettőtök számára, és nem azon gondolkodsz, hogy mikor szakad már vége enne a kínos párbeszédnek. És akkor úgy érzed, hogy igen, minden rendben. Vagy például mikor a kedves barátaid előadják a Daddy Coolt, csak hogy örömet okozzanak neked röpke hazalátogatásod során. Talán az a "probléma", hogy akiket otthon hagytam kicsit túl magasra rakták fel a mércét, és nem látok rá reális esélyt, hogy itt találjak olya(noka)t, aki(k) ezt így pótolni tudnák. És akkor elgondolkodom, hogy tulajdonképpen mit is keresek én itt? Persze csak így ezeken a szombat estéken.