Oly megfoghatatlan érzés az élet, a létezés.
Ahogy érzem a testemet, a kezeimet, ahogy elfoglalják
saját kis részüket a térből, a térben, folytonos
kölcsönhatásban állnak a körülöttük létező dolgokkal,
át-át folynak beléjük, határaik elmosódnak.
-*-
Mennyire szép, ahogy hangok, rezgések segítségével
néha egész közel tudunk kerülni egymáshoz, persze
csak villanásnyi időre, osztozva a pillanaton, örülve,
hogy ugyanazt éljük meg, az egyetlen megélhetőt.
-*-
Lenyűgöz a forma világa, végtelen, kimeríthetetlen,
felfoghatatlan. Hogyan is lehetnék valaha elég hálás
azért, hogy része lehetek ennek a valóságnak, élhetem
és alakíthatom?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Julcsilepke 2008.09.27. 17:57:45
Szia Hati, Hanyag, meg Zozsó...mert már te is ott vagy. Meg macika meg tisöjdödök! Írtam a blogomban a mai meg a tegnapi napról. Hogy szeretlek titeket, és hiányoztok, meg ilyenek... dE jóóó neked most Ati :))) Ott ez a banya, meg a varázslótanonc :) Na jó...te is ott vagy, de leszel még itt is eccer...:) Na jó mulatságot nektek, mint mindig most is csók a Charlesnak...Camillának nem ki nem állhatom azt a némbert...csóóóók
hanyagság 2008.10.08. 16:03:00
de olyan jó, hogy így látod:)))))))) gyönyörű...
különben betanuljam és visszamondjam ezt neked ínségesebb időkben? :PPPPPP
Jilsander 2008.10.09. 17:47:09
mikl 2008.10.19. 15:31:43
Igen, most például visszamondhatnád :D
hanyagság 2008.10.20. 19:47:08
Nocsak...
Ezek szerint az már nem nyűgöz le ily mértékben, hogy élve felboncolnak, hogy érzékeny és létfontosságú belső szerveidet hideg kézzel csavargatják finom kis női kezek? Mindezt érzéstelenítés nélkül?
És te mégse halsz bele. Érzed ezt is, lemész a pokol fenekére, mert azt mondod, hogy ez legalább felébreszt a tetszhalott állapotból. Hát mind ilyen hülyék vagyunk, hogy azt hisszük, hogy csak akkor érzünk igazán, ha vonyítva szenvedünk?
Na akkor figyu, kedveském:)))))
"Oly megfoghatatlan érzés az élet, a létezés.
Ahogy érzem a testemet, a kezeimet, ahogy elfoglalják saját kis részüket..."
mikl 2008.10.20. 20:06:34
nyunyika 2008.10.29. 11:12:09
hát ezt mind te..és úgy...és ide..le..mer' olyan vagy
nemtom hogyan kapkodjam a fejem közöttetek, egyik jobb, mint a másik..
szeretlek atti és pénteken délben már repülök nyújork felé, s onnan atlantacity, szóval parakupac bennem, aztán meg tudom, amit tudok, de azért gondolj rám és írj és szeress továbbra is, ha megmurdelnék ott a távolban, ne feledd a kérésem, kicsiny testem és a gombvirágok vonatkozásában. Isten Veletek!
A drága finom lelked, gyönyönyörű szép szíved, meg ne hagyd!