[2004 Nyara]
Na megin’ itt ez a kibaszott kurva depi. Ez a nyari depi egeszen mas mint a teli. A teli alattomosan fejti ki hatasat, ranyomja belyeget a nap minden percere, de nehez raismerni, alcazza magat. A nyari viszont intenziv hullamokban erkezik, mindent elborit, a ketseg arnyekat sem hagyja jelenlete felol.
S nekem most affele konnyu nyari depim van.
Mindent ellep a hiabavalosag levakarhatatlan sara, szomorusag arad a vidam napsutotte kep minden reszletebol. De miert? Fel nem foghatom ennek a szomorusagnak az okat. A tavaszi iszony okat ertem, hisz elborzaszto, ahogy a halott anyag ujraeled, s a regi mintha sosem letezett volna atadja helyet az ujnak. Ez sokkal szomorubb mint maga az elmulas. De a nyar? Ott mar nem is emlekszunk erre a brutalis megujulasra. Valahol melyebben sejtem a nyaridepi okat. De megis hol?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
hanyagság 2009.11.26. 11:51:22