[2003]

Reggeli béke egy végtelennek tűnő bizonytalan időszak múltán. Kissé megfáradt és kiégett háttérérzet, a távolban mégis fel-felcsendül a megnyugvás csöndes hangja, az agyonhajszolt idegszálak reményteli suttogása, hogy talán végre, végre számíthatnak legalább ideig-óráig csöppnyi átlátható érzelmi-gondolati összképre, míg újra el nem kell merülniük az értelmileg fel nem fogható kaotikus masszában melyet a pórul járt élet szóba  próbálunk reménytelenül besűríteni.

Most csalókán tisztán rajzolódik ki lelki szemeim előtt az emberi sorsokat összekötő és formáló apró szálak milliói által alkotott határtalan rendszer, már-már érteni vélem az okokat és okozatokat, csak egy bátortalan gondolatkezdemény pislákolása jelzi, hogy vigyázzak bízni a felfedezés igazságtartalmában, hisz csekély számú tényező alig észrevehetően apró változtatásával borul az egész kártyavár.

Férfiúi hiúság… hogy is hihettem, hogy mentes vagyok tőle. Jóég tudja.

Az átélés gyilkosa a megértés, segítője az érzelem. Az érzelem rendszerint fájdalomba torkollik. A fájdalom végső formája a közöny. A közönyből való szabadulás egyetlen útja az átélés.