Él itt a szemközti tetőn egy galambpár. Nem biztos, hogy ez az otthonuk, mindenesetre idejük jelentékeny részét itt töltik. Mégpedig nem mással töltik itt idejük jelentékeny részét mint azzal, hogy folyamatosan ütik, vágják, csípkedik egymást. Pontosabban fogalmazva  a kisebbik, aki kézlegyintéssel el nem intézhető mértékű élettapasztalom szerint a nő, kergeti a nagyobbikat, miközben sipító hangot ad ki. Mikor időnként sikeresen utoléri az előle  menekülő  szerencsétlen  áldozatot (ez lenne  a férfi) nagy örömmel belevágja a csőrét annak koponyájába, aki ezt rezignáltan fogadja, majd folytatja a menekülést a gonosz boszorkány elől.

Persze, ha a kicsi a férfi, és a nagyobbik a nő, akkor minden teljesen, de teljesen másképp van. Ez sem elképzelhetelen.