Azt hiszem elég régen írtam ide ahhoz, hogy már senki ne olvassa, úgyhogy mostmár írhatok mindenféle korlátozás nélkül, hurrá.

Szóval egy egészen érdekes folyamat kezdetének vagyok tanúja, ami bizonyosan szükségszerű, de semmiképp sem dob fel. Név szerint arról van szó, hogy jelentős mértékben csökkent az otthoni szociális hálómmal való kapcsolattartásom mértéke. Tényleg alig beszélek otthonról valakivel, és ami még rosszabb, van, hogy egy sűrűbb nap során nem is gondolok senkire és semmire otthonról. Tudom, hogy ez ilyen természetes folyamat, de egy kicsit túl gyorsnak tartom. Még csak alig 6 hónapja vagyok kint, és máris kezdek feledésbe merülni? Ilyen könnyen megy ez? A francba.

Egyébként megint költözöm nemsokára, össze a Bishoppal, meg az Andyvel. Fél év alatt a 4. lakóhely, nem rossz. Egyelőre még nem tudom hova, de valahol itt a környéken szeretnénk maradni, mert találtunk itt egy nagyon cukorka kis kocsmát ahol a délutánjainkat tengetjük, annak a közelében maradnánk. Na jó persze nem erről van szó, hanem arról, hogy ez a hely (Kensal Green) pont a munkahely, meg a belváros között van félúton, mindkettőbe kb. 20 perc bejutni, ami így kifejezetten zsírmájas.